A természeti asszony

September 28, 2017

 

 

 

 

A Természeti Asszony megértése nem vallás, hanem gyakorlat dolga.
Pszichológia a legtisztább értelemben: psukhélpsych, lélek: ology vagy logos, a lélek ismerete.
Nélküle a nők süketek lelkük beszédére, nem képesek saját belső ritmusaik csengését összhangba hozni. Nélküle belső szemüket egy árnyékkéz fogja le, és napjaik nagy része
már- már bénító közönyben és ábrándozásban telik. Nélküle a nők elveszítik lelkiállapotuk biztonságát. Elfelejtik, miért vannak itt, és kitartanak, amikor a legjobb volna ellenállni.
Nélküle túl sokat vagy túl keveset vagy egyáltalán semmit sem fogadnak el.
Hallgatnak, amikor valójában lángolnak. Az Ősi Asszony a szabályzójuk, ő a szívük, ahogyan az emberi szív a test szabályozója.
  Amikor elszakadunk az ösztönös lélektől, félig lerombolt állapotban élünk, s a nőiség számára természetes erők és képzetek nem teljesedhetnek ki. Amikor a nő elszakad elemi forrásától, sterillé válik, ösztönei és életének természetes ciklusai elvesznek, s a kultúra, vagy a saját vagy mások intellektusa vagy egója alá rendelődnek.
  A Természeti Asszony minden nő számára az egészséget jelenti.
A nők lélektana nélküle értelmetlen. Ez a zabolátlan asszony a nő prototípusa....nem változik, bármilyen kultúra, bármilyen korszak, bármilyen politika is veszi körül. Ciklusai, szimbolikus megjelenési formái változnak, a lényeg azonban, ő maga, nem változik.
Ő az, ami: egységes egész.
   A nőkön át találja meg az útját. Ha a nőket elnyomják, ő felfelé tör.
Ha a nők szabadok, ő is szabad. Szerencsére nem számít, hányszor kényszerítik a felszín alá, ő mindig felbukkan. Nem számít hányszor hallgattatják el, tiporják le, szorítják vissza, szelídítik meg, kínozzák, hányszor bizalmatlanok vele, mondván, hogy bizonytalan, veszélyes, őrült és más egyéb elítélő jelzőkkel illetik, mindez nem számít, mert mindig felfelé tőr a nőkben, és még a legcsendesebb, legvisszafogottabb nő is fenntart magában egy titkos zugot a zabolatlan Természeti Asszony számára. Még a legelnyomottabb nőnek is van titkos élete, titkos gondolatokkal és érzésekkel, amelyek buják és vadak, azaz természetesek.
Még a legsanyarúbb rabságban sínylődő nő is őriz egy zugot a zabolátlan én számára, mert ösztönösen tudja, hogy eljön az idő, amikor egy kis hasadék, egy rés, egy lehetőség nyílik számára, és ő minden erejét összeszedve menekülhet.
  Hiszek abban, hogy minden nő és minden férfi a tehetség adományával születik.
El kell azonban ismerni, hogy kevesen törődtek a tehetséges, az alkotó nők lélektani leírásával. Ezzel szemben sok írás született általában véve az emberi, különösen a női hiányosságokról és gyarlóságokról. A Természeti Asszony archetípusának esetében azonban, ha ki akarjuk kutatni, meg akarjuk érteni, ha hasznosítani akarjuk mindazt amit nyújt, több gondot kell fordítanunk azokra a gondolatokra, érzésekre és törekvésekre, amelyek felerősítik a nőket, és megfelelő mértékben kell számot vetnünk azokkal a belső és kulturális tényezőkkel, amelyek gyengítik őket.
   Általában mikor megértjük, hogy a zabolátlan természet önmagában létezik, hogy olyasmi, ami a nők legmélyebb életét pezsdíti fel és hatja át, akkor olyan utakon indulhatunk el, amelyet korábban nem tartottunk lehetségesnek.
Az a pszichológia, amely nem ezt a velünk született spirituális létezést állítja a nők lélektanának középpontjába, szem elől téveszti a nőket, lányaikat, lányaik lányát, és az anyaági származás hosszú, hosszú sorát.
  Ezért tehát, ha a zabolátlan lélek sérült részeit a megfelelő orvossággal akarjuk kezelni, ha helyre akarjuk hozni a Természeti Asszonyhoz fűződő kapcsolatot, akkor pontosan meg kell neveznünk a lélek rendellenességeit......................

   Mik is azok az érzelmi tónusú tünetek, amelyek azt jelzik, hogy a lelket a zabolátlan erőhöz fűződő kapcsolat megbomlott?
Nézzünk néhányat. Ha egy nő a következők közül bármelyik módon gondolkodik, érez vagy cselekszik, az azt jelenti, hogy a mélyben rejtőző ösztönös lélekkel való kapcsolata vagy részlegesen megszakadt, vagy teljes egészében megszűnt. Kizárólag a nők szóhasználatával, ezek a tünetek a következők: amikor rendkívül száraznak, kimerültnek, gyengének, depressziósnak, zavartnak, elnémítottnak, becsapottnak, kedvtelennek érzik magukat.
Amikor rettegnek, tétováznak, úgy érzik, erőtlenek, hiányzik az inspiráció, az elevenség, üresnek érzik a lelküket, nem látják a dolgok értelmét, semmiféle szégyent nem tudnak elviselni, állandóan füstölögnek magukban, állhatatlannak, megrekedtnek, ötlettelennek, kicsinynek, tönkretettnek érzik magukat.
  Állandóan kételkednek, ingatagok, nem tudják dolgaikat végigvinni, kreativitásukat másoké alá rendelik, úgy érzik, hogy társaik, munkájuk vagy barátságaik kiszívják erejüket, és szenvednek attól hogy saját ciklusaiktól eltérő módon élnek, túlzásba viszik énjük védelmét, fásultak, bizonytalanok, tétovák, képtelenek kimértek lenni vagy határokat szabni.
   Nem tudják saját tempójukat tartani, feszélyezettek, eltávolodtak Istenüktől vagy isteneiktől, nem tudnak új élettel telítődni, túlságosan elmerülnek a házimunkában, a gondolkodásban, a munkában vagy éppenséggel tompultak, mert mindez a legbiztosabb menedéke annak, aki elveszítette az ösztöneit.
   Semmire sem mernek egyedül vállalkozni vagy feltárulkozni, mentort, anyát, apát keresni, munkájukat csak akkor mutatják meg másoknak, ha az már kész mű, félnek útnak indulni, mást vagy másokat gondozni, félnek attól, hogy ijedten elszaladnak, kifutnak, elnémulnak, ha autoritással kerülnek szembe, félnek, hogy nem lesz energiájuk alkotómunkák végig vitelére, s meghátrálnak, s meghátrálnak, rettegnek a megaláztatástól, szoronganak, megbénulnak, nyugtalanok.
  Nem mernek visszaharapni, amikor egyszerűen nem lehet mást tenni, félnek az újtól, a bátor kiállástól, nem mernek fennhangon beszélni, ellentmondani, hányingerük, savtúltengésük van, félnek a flörttől, félnek attól, hogy félbeszakítják őket, hogy beléjük fojtják a szót, hogy túl könnyen békülnek, s válnak kedvessé, félnek a bosszútól.
  Félnek megállni, félnek cselekedni, újra és újra háromig számolnak, mégsem fognak bele, félnek a felsőbbségi komplexustól, vegyes érzelmeiktől, de mégis hozzáértően látják el a feladataikat. Ez a kettéhasadás nem egy kor vagy egy évszázad előidézte betegség, hanem bárhol és bármikor járvánnyá válhat, ahol és amikor a nőket rabságban tartják és zabolátlan természetet kelepcébe csalják.
     Az egészséges nő nagyon hasonló a farkashoz: erőtől duzzad, életereje hatalmas, ő az életadó, tisztában van a területhatárokkal, leleményes, állhatatos, merész. A zabolátlan természettől való elválasztás mégis azt eredményezi, hogy a nő személyisége sivárrá, súlytalanná, kísértetszerűvé válik. Nem arra születtünk, hogy ugrásra, vadászatra, szülésre, életadásra képtelen, vékony hajú, csenevész teremtések legyünk. Amikor egy nő élete megakad, közönybe fullad, akkor eljött az idő, hogy felszínre bukkanjon a zabolátlan asszony: a lélek teremtő működése folytán a torkolatvidéket elárassza a víz.

 

Hogyan hat a Természeti Asszony a nőkre?

 

 

Ha Ő a szövetségesünk, a vezetőnk, példaképünk és tanítónk, akkor nem csupán két szemünkkel látunk, hanem a sokszínű intuícióval.
Ha ez a miénk, akkor a csillagos éghez vagyunk hasonlóak: ezer és ezer szemmel nézünk a világra.
    A Természeti Asszony a gyógyítás batyuját viszi a vállán: abban van minden, amire egy nőnek szüksége lehet a létezéshez és a tudáshoz.
Mindenre van orvossága. Meséket, álmokat, szavakat és dalokat, jeleket és szimbólumokat visz magával. Ő a hordozó, de ő a végcél is.
    Az ösztönös természettel való egyesülés nem azt jelenti, hogy minden felbomlik, hogy rosszból minden jóra fordul, a fekete fehérré válik, hogy kelet átkerül nyugatra, hogy őrült módjára, féktelenül cselekszünk.
Nem azt jelenti, hogy lemondunk a társadalmi lét elemi normáiról, vagy hogy kevésbé leszünk emberiek. Épp az ellenkezőjét jelenti: a vad természetet a maga határtalan teljességében.
   Azt jelenti, hogy területet építünk ki, hogy rátalálunk a falkánkra, hogy magabiztosan és büszkén viseljük testünket, tekintet nélkül annak adottságaira és korlátaira, saját nevünkben beszélünk és cselekszünk, körültekintőek és éberek vagyunk, az intuíció és az érzékelés velünk született feminin erejére támaszkodunk, ciklusaink szerint élünk, megtaláljuk, hová tartozunk, méltósággal felemelkedünk, a tudatosságból annyit őrzünk meg, amennyit csak tudunk.
   A Természeti Asszony archetípusa és mindaz, ami mögötte áll, pártfogóként segíti a festőket, az írókat, a szobrászokat, a táncosokat, a gondolkodókat, a keresőket, a találókat,- mert ők mindahányan inverzióra törekednek, ez pedig a Természeti Asszony fő foglalatossága. A zsigerekben, s nem a fejben lakozik.
Tud tájékozódni és futni, felszólítani és visszautasítani. Tud érzékelni, álcázni és mélyen szeretni. Intuitív, tipikus és normatív. Elengedhetetlenül fontos a nők szellemi és lelki egészsége számára.
 
Mi tehát a Természeti Asszony?

Az archetípusok pszichológiájának szempontjából éppúgy, mint a mesemondó hagyomány felől nézve, ő a női lélek. Még ennél is több: ő a nőiesség forrása.
Ő minden, ami ösztönös, ami a látható és a rejtett világhoz tartozik - ő az alap.
Mindannyian tőle kapjuk azt a ragyogó sejtet, amely az életünkhöz szükséges minden ösztönt és tudást tartalmaz.
  Ő az Élet/Halál/Élet ereje, ő az inkubátor. Ő az intuíció, a messze látó, a figyelmes hallgató, a hűséges szív. Többnyelvűségre bátorít: arra, hogy folyékonyan beszéljünk az álmok, a szenvedély és a költészet nyelvén.
Ő suttog az éjszakai álmokban, ő hagyja ott a hajszálat és a sáros lábnyomot a női lélek földjén. Ekkor a nők eltelnek vágyakozással, hogy megtalálják, felszabadítsák és szeressék őt.
   Ő jelenti a gondolatokat, az érzéseket, a sürgetéseket és az emlékezetet.
Mégis eltűnt, s hosszú, hosszú időn át szinte el is feledkeztünk róla.
Pedig ő a forrás, a fény, az éj, a sötétség és a hajnal. Ő a jó sár illata és a róka hátsó lába. A titkot eláruló madarak hozzá tartoznak. Ő a hang, mely így hív: "Erre, erre!"
  Ő mennydörög az igazságtalanság láttán. Úgy fordul, mint egy hatalmas kerék: ő a ciklusok megmentője. Miatta hagyjuk el otthonunkat, hogy keresésére induljunk, hozzá térjünk vissza. Ő minden nő sáros gyökere. Ő hajt tovább bennünket, amikor úgy érezzük, végünk.
Ő a kicsiny, nyers gondolatok és ügyek inkubátora. Ő az elme, ami bennünket kigondol, s mi vagyunk a gondolatai.
Hol van ő jelen? Hol érezhetjük, hol találjuk meg?
A sivatagokat, az erdőket, az óceánokat, a városokat, a külvárosokat és a kastélyokat járja. Királynők és campesinák között él, az üléstermekben, a gyárban, a börtönben, a magány hegyén lakozik. Gettókban, egyetemeken és utcákon jár. Lábnyomokat hagy, hogy próbálgassuk, beleillik-e a lábunk.
Mindenütt otthagyja lábnyomát, ahol akár egyetlen, termékeny talajként kínálkozó nő él.
   Hol lakik a Természeti Asszony? A kút mélyén, a folyók forrásvidékén, az idők előtti éterben. A könnycseppben és az óceánban. A fák belsejében. A jövőből jön és az idők kezdetéről. A múltban él, onnan hívjuk vissza.
A jelenben él és az asztalunknál ül, mögöttünk áll, ha sorban állunk, előttünk hajt az úton. A jövőben lakozik, és visszatér az időben, hogy most megtaláljon minket.
  A hó alól feltörő fűszálban, a sárguló őszi búza zizegő szárában él, ott lakozik, ahová a holtak csókért járnak, s az élők imáikat küldik.
Ott lakik ahol a nyelv születik. A költészetben, a dobszóban, az éneklésben él.
A negyedhangokban, a díszítőhangokban, a kantátában, a sextinában és a bluesban lakik. Ő az inspiráció előtti pillanat. Messzi vidéken él, de elér világunkig.
    Vannak, akik a Természeti Asszony létezésének bizonyítékát, igazolását kérik. Ők tulajdonképpen a lélek bizonyítékát akarják. Mivel mi vagyunk a lélek, mi vagyunk a bizonyíték. Mindannyian bizonyítjuk, nem csupán a Természeti Asszony létezését, hanem kollektív létünkben elfoglalt helyét is.
E szavakkal meg nem nevezhető női istenség bizonyítékai vagyunk. Létezésünk párhuzamos az övével.
    A külső és a belső életünk során róla szerzett tapasztalataink szolgálnak bizonyítékként. Őt igazolja a lelkünkben, az éjszakai álmaink és nappali gondolataink, vágyódásaink, inspirációink során megélt számtalan találkozás. Az, hogy a távollétében kifosztottnak érezzük magunkat, hogy sóvárgást és vágyakozást érzünk ha nincs velünk: mindezek azt jelzik, hogy erre vitt az útja.

 

 

Forrás:  Clarissa Pinkola Estés: Farkasokkal futó asszonyok. 

 

 

 

 

 


 

 

 


 

 



 

Please reload

November 24, 2017

September 28, 2017

September 15, 2017

May 19, 2016

February 9, 2016

October 10, 2015

Please reload

© 2023 by Ballet Academy. Proudly created with Wix.com

  • facebook-square
  • Twitter Square
  • vimeo-square
This site was designed with the
.com
website builder. Create your website today.
Start Now