“Társunk nem más, mint egy kapu, melyen keresztül megpillanthatjuk az Örökkévalót.”

July 1, 2015

 

Tanítások szerint a Teremtés feltételezi, hogy az Abszolútum, a megnemnyilvánult princípium megnyilvánuljon. A megnyilvánulás első lépcsőfoka a női (Yin) és a férfias (Yang) jellegű energiák felszínre hozása a teremtés előtti csendből. A Yang jelképezi a férfiasságot, az értelmet, a szellemit, a Napot, a tűzet, a kitágulást míg a Yin a nőiesség, a lélek, a hold, a víz, az éjszaka és az összehúzódás szimbóluma. A férfi és női jellegek kozmikus kölcsönhatása teremti meg a Világmindenséget. Ez a folytonos Makrokozmikus teremtő princípiumok kölcsönhatása a mikrokozmikus emberi síkban mint szerelem nyilvánul meg.

 

 


A teremtés kettősségéből eredendően az egyén, legyen az nő vagy férfi, magányosnak, elhagyatottnak érzi magát. Öntudatlanul keresi a teljességet, a tökéletességet, az “otthont”, és ennek legkézenfekvőbb megvalósulása a teljességet nyújtó párkapcsolat révén lehetséges, mivel egy fél csak akkor lehet egész ha egyesül a másik féllel. Az ilyen párkapcsolat megvalósításához szükséges, hogy társunkban teljességében felfedezzük kiegészítő felünket minden szinten.


Társkeresés során az emberek önkéntelenül olyasvalakit keresnek, akik kiegészítik őket; de ez a keresés annál eredményesebb, minél jobban tudatosítják valódi szükségletüket. Túlmenően a női és férfi jellegeken, az ember felosztható durván öt szintre: vitális, szexuális, érzelmi, értelmi és szellemi szintre. A harmónia állapota feltételezi, hogy az ember mindezen az öt szinten fejlett legyen. Ezt egyedül nehéz elérni és ezért sokkal kézenfekvőbb ha egy másik lény révén kiegészítődünk és teljessé válunk. Ez a teljességre való vágy készteti az embert a társkeresésre. A társkeresés során sok emberrel találkozhatunk, akik úgymond vonzzanak, vagy megmozgatnak valamit bennünk. Ez az érzés abból ered, hogy az illetők kiegészítik, energetikailag kiegyensúlyozzák egy vagy több szintünket. Viszont olyasvalakit kell találjunk, aki teljes egészében kiegészít bennünket (mind az öt szintünket) és ha ez a találkozás megtörténik – ami egyáltalán nem a véletlen műve, hanem kitartó keresésünk eredménye – fellép az úgynevezett “ezüstpillantás”, majd pedig a szerelem. Ha két egymást kiegészítő lény találkozik, egy ellenállhatatlan vonzerő lép fel közöttük, és ők azt érzik, hogy ismét rátaláltak arra az eredendő egységre, amelyből addig kiszakítva, egyedül, folytonos vágyakozásban éltek. Franz von Baader szerint “az ezüstpillantás által a szerelmes a másik arcában az Örökkévalót, az eredendő Isteni képet ismeri fel.”
A szerelmes számára, a szerelem beteljesülés, a tökéletességbe való hazatalálás és ez arra készteti őt, hogy hátat fordítson mindannak, amit eddig tökéletlennek talált és hogy szembeszegüljön mindazzal, ami szerelmének beteljesülése előtt gátként tornyosul. A szerelmes vágyat érez szerelmének tárgya iránt, de általában hiába egyesül vele, hiába teszi magáévá, sőt hiába biztosítja őt a másik arról, hogy érzelme meghallgatásra talált nála, illetve kitart mellette, a szerelem az átmeneti kölcsönös boldog periódus ellenére is mély kielégületlenségre van kárhoztatva. Úgy tűnik, mintha a szerelem egy puszta “eszköz” volna a Mindenható kezében, amellyel a halandó embert megajándékozza és megengedi neki, hogy a halhatatlanságot egy rövid időre átélje.


Nincs ez alól kivétel? Minden kezdeti boldog kapcsolat a fájdalmas szakításra van ítélve?
A tudatos szerelem művelése lehetőséget nyújt számunkra a hétköznapok egyhangúságából, a mulandóságból az időtlen Örökkévalóságba való kilépésre, minek a kezdeti feltétele egy őszinte és teljes párkapcsolat létrehozása és fenntartása. Ezen párkapcsolat kialakításának szükséges feltételeit a következő néhány pontban foglalhatnánk össze:

1. Az önismeret foka
Először is el kell fogadjuk, hogy életünk során változunk, szellemileg fejlődünk a sok megélt tapasztalat hatására és így természetünk is változik, jobbá, nemesebbé válhatunk, ha mi is akarjuk. Nem foghatunk mindent a természetünkre, hogy ő a hibás negatív cselekedeteinkért, gondolatainkért. Fogadjuk el, a keleti évezredes hagyományt figyelembe véve, hogy tudatosan (ha nem is olyan könnyen) megváltozhatunk.


A megváltozás célja az “Egészé-válás”, vagyis az, hogy kifejlesszük lényünkben mind az öt szintet: a vitálist, a szexuálist, az érzelmit, az értelmit és a szellemit. Amíg ezek nincsenek egy bizonyos mértékben kifejlesztve, teljes egészében befolyásolják párkeresésünket.
Például egy olyan férfi akinek csak az első két szintje fejlett és a többi csak pislákol, nem fog egy olyan nőt keresni, aki kielégítené szellemi és értelmi igényeit, mivel azok egyáltalán nincsenek neki. Számára csak a vitális és szexuális igény kielégítése lesz csak fontos; még szeretetigénye sincs, mivel teljesen zárt ezen a szinten és nem hogy szeretetet nem tud sugározni partnere felé, de még elfogadni sem képes, így valósággal zavarja a nő szeretete.


Így ha valaki saját magát csak a testével és annak igényeivel azonosítja, miközben nem tudatos lelkének létezéséről és lelki igényeiről, társában is csak a testet és annak kielégüléseit keresi. A meghittség közöttük csak fizikai szintű lesz, nem pedig lelki szintű. A fizikai korlát legyőzése után pedig már semmi újat nem ad ennek a férfinak ez a kapcsolat és így egy új „partnernél” fogja keresni a “szerelmet”.
Erich Fromm sorait idézve : “Nekik a meghittség elsődlegesen szexuális kapcsolatban valósul meg. Mivel a másik személy elkülönültségét elsősorban testi elkülönültségként élik át, a testi egyesülés jelenti az elkülönültség és ismeretlenség leküzdését.” Ellenben “ha az élményben több lenne a mélység , ha át tudnánk élni társunk személyiségének a végtelenségét, ş korántsem tűnne annyira ismerősnek és így a két embert elválasztó korlátok legyőzésének csodája napról napra megújulna”.


Tehát egy jó és tartós kapcsolathoz szükséges, hogy mind a két fél tisztában legyen azzal a valós ténnyel, hogy nem csak egy test, hanem elsősorban egy lélek és partnere révén annak ellenére, hogy kiegészíti alacsonyabb szintjeit is, főleg a lelki egymásratalálásnak és kinyilatkozásnak kell megvalósulni. A teljes kiegészítésnek a megélése az a szerelem, mely teljes lényünket befogja minden értelmi mérlegelést kizárva.

2. Az élet céljának tudatosítása


Párkapcsolatunk minőségét nagy mértékben befolyásolja felfogásunk az életről és annak értelméről. Sokan a párkapcsolatban, majd a családban egy mentsvárat látnak, melynek falai mögé bújnak a világ problémái elől. Sokak számára a párkapcsolat (házasság) célkitűzése kimerül a jó szexuális együttlétben, a közös anyagi javak szerzésében, a társadalmi ranglétrán való előmenetelben, stb. Nem szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy egy párkapcsolat célja nem merül ki a fentiekben. Azért olyan sok a válás, a szakítás, mert mi saját magunk nem emelkedünk fel testi és értelmi szükségleteink fölé és így a párkapcsolat esetében is ezen a szinten maradunk. Az élet célja az önmegismerés, azon dimenziók megtapasztalása, ahol nincs idő, tér, fájdalom, elmúlás, betegség, bánat, hanem csak végtelen boldogság. És ez itt és most, ebben az életben elérhető! Kedvesünk, élettársunk pedig nagy segítség lehet ebben a keresésben, melynek célja a magunkra találás. De ehhez szükséges, hogy kiegészítsük egymást, tudjunk elfogadni de ugyanakkor adni is, engedjük magunkat vezetni, de legyen erőnk a felénk nyúló segítségkérő kezet megfogni és felhúzni. Paul Brunton találóan fogalmaz ezzel kapcsolatban: “A házasság alkalom két lélek számára, hogy egy szellemi cél érdekében együttesen érjenek meg és végső egységüket a Magasabbrendű Világosság közös imádatában találják meg”.
 
3. A párkapcsolatról alkotott hagyományos felfogás újraértékelése


A két fél közti harmónia megvalósításához túl kell lépni azon negatív hatású felfogásokon, magatartásokon, melyek megölik és megmérgezik a szerelmet. Így a féltékenységnek, birtoklásnak nincs helye az igaz szerelemben. A féltékeny személy egy állandó bizalmatlanság rabja, egy potenciális bűnösnek tekinti párját. Így feloldódás, önátadás helyett birtokolni, keretek közé akarja szorítani társát, megfosztva szabadságától. A birtokló magatartás az egyéni Én megnyilvánulása és nem a tiszta szereteté. Ugyanakkor ne felejtsük el, hogy a kapcsolat létrejöttekor társunk szabad akaratából jött hozzánk és ha mi nem tápláljuk tovább kapcsolatunkat igaz értékekkel, bármennyire akarjuk is mi erőszakkal fenntartani azt, annak vége fog szakadni.

A párkapcsolatnak éppen abban rejlik igazi értéke, hogy megnyitja az embereket egymás felé, lerombolja a közöttük lévő mesterséges, társadalom és nevelés által állított falakat, lehetővé teszi, hogy túllépjünk egyéni Énünk alacsony vágyain, felszínre hozzuk és feloldjuk tudatalattinkban lévő feszültségeket, valamint, és nem utolsósorban, megnyíljunk igazi Önvalónk és a Mindenható felé. A tartósságot egy kapcsolatban ne a házassági levél szolgáltassa, hanem a kapcsolat tudatos felvállalása, az egymás iránti őszinteség és nyitottság, valamint egymás önzetlen segítése, melyeknek a forrása az önmagunkban lévő valamint az egymás közötti harmónia.


A párkapcsolat akkor válik spirituálissá, ha a két fél tudatszintjét a Manipura csakra fölé emeli. Csak az Ánahata tudatszint biztosítja az önátadást, végtelen szeretetet, nyitást a Mindenható felé. A Szvadhisztána tudatszint feltételezi a féltékenységet, míg a Manipura tudatszint a birtoklást. Tehát ha ilyen érzéseink lépnek fel, egyértelmű, hogy többletenergiánk ezeken a szinteken van. Tehát mindent meg kell tennünk, hogy alacsonyabb szintű energiánkat magasabb szintűekké szublimáljuk és így alacsonyabb frekvenciájú energiáinkkal magasabb szintű állapotokat hozzunk létre: végtelen szeretetet, intuíciót, éles értelmet, tudat kiterjedést, stb.


A hűség szabadon kell legyen megtartva és nem erőszak, fenyegetés hatására. A kötetlenség egy olyan szeretet jelent mely áthatja az illető lényét, nem sérti a másik szabadságát, nem vár semmit szeretetéért. örvendünk a másik jelenlétének, nem határoljuk be őt, nem kérünk cserébe érzéseinkért semmit tőle. A Mindenható is egyenlően és kötetlenül szeret mindenkit. A kötetlen szeretet a fejlett emberek jellemzője, aki már túlléptek bizonyos mértékben Egójukon. Ők tudatában vannak annak, hogy nem ők adják, sugározzák a szeretetet társuk felé, hanem ez a szeretet a Mindenhatótól jön és ők csak közvetítői annak. Az igazi szeretet csak ad és ad semmit sem elvárva, egy tökéletes érzelmi Karma jóga, ahol minden számítás, elvárás nélkül szeretünk. A tudatlan viszont szenvedve szeret, mert ő mindig elvár valamit, sőt úgy érzi, hogy neki több jár, mint amit adott, vagy csak akkor ad, ha előbb már kapott. Viszont aki kötetlenül szeret, őt már boldogság tölti el csak azért is, mert szeretetet sugároz a másik felé.



Egy párkapcsolat meddővé válhat akkor is, ha csak egymással foglalkoznak. Ezért ajánlott gyakran a kezdeti vonzódást, kezdeti lángot minél gyakrabban felidézni, ami áthatja így a jelent és nem engedi a közömbösséget fellépni. Pl. ha egy zene kezdetben erősen hat ránk és csodálatos átéléseink vannak azt hallgatva, a 15-dik meghallgatás után esetleg már alig érzünk valamit. De ha a 15-dik maghallgatás előtt felidézzük azt az állapotot, ami az első meghallgatásakor fellépet, akkor újból csodálatos lesz a zene mostani meghallgatása. A kezdeti energiák felidézésén túl nem szabad mechanikusak, monotonok legyünk, hanem mi is próbáljunk meg mindig újak, változatosak lenni. És a hiteles szellemi fejlődésünk lehetővé teszi ezt az új jellegnek a nyújtását társunk számára, főleg akkor ha azt követjük, hogy minél inkább tudjunk azonosulni egy kozmikus princípiummal és az ő energiáit nyilvánuljanak meg rajtunk keresztül. Ez a legbiztosabb módszer és ha ezt a társaskapcsolat mindkét fele követi, akkor az egy hitelen tantrikus párrá válhat.


Ugyanakkor egy párkapcsolatban megjegyzendő, hogy a legfontosabb célkitűzés a szellemi fejlődés mellett az, hogy társunkat boldoggá tegyük szó szoros értelemben. Itt az igazi, örök boldogság eléréséről van szó, nem pedig az EGO múlandó örömeiről. És ezt a boldogságot akkor tudjuk a legnagyobb mértékben nyújtani, ha tudatosítjuk azt, hogy nem mi vagyunk azok akik saját erőnkből nyújtjuk azt, hanem a Mindenható szeretete nyilvánul meg rajtunk keresztül.

4. Tudatos szerelem


„A kölcsönös szereteten alapuló erotikus játékok felmagasztalják az életet, és segítik az egymást imádó párokat, hogy nem is sejtett eksztáziscsúcsokat érjenek el anélkül, hogy a nő energiát veszítene, illetve a férfinak ejakulációja lenne. Ezáltal mindenki könnyedén megfigyelheti és közvetlenül átélheti azt, hogy a kölcsönös szereteten alapuló szexuális kontinencia önfegyelme mélységesen átalakítja az erotikus megtapasztalásait, és lehetővé teszi számunkra, hogy felfedezzük: a szeretkezés nem tartalmaz semmiféle visszataszítót, hanem éppen ellenkezőleg tiszta és felemelő. Ez a fajta erotika soha nem mutat mértéktelenséget vagy betegesen domináns hajlamot a szexuális jellegek irányába. A szexuális kontinencia céltudatos megközelítése által elkezdjük megérteni, hogy az átlényegített erotika mindig szereteten alapul és ezen felül egy rejtélyes katalizátor, amely a szeretetet kifejezi, előidézi, kiváltja, és az egymást imádó szerelmesek lényében szétárasztja.”


[Idézet Gregorian Bivolaru „A szerelem tantrikus ösvénye” című könyvéből]
Említettem, hogy a párkapcsolatban egy kiegészítődés kell megvalósuljon a két fél között mind az 5 szinten. Azonban a legfontosabb feltétel a két fél közötti hiteles szexuális vonzalom. Éspedig azért, mert a szexuális egyesülésre való késztetés nem más, mint a Végtelennel való egyesülés univerzális vágya, poláris felünk általi kiegészítődés révén.

A szexuális energia lényünk egyik legalapvetőbb és legerősebb energiája, minden más típusú (vitális, szeretet, mentális) energia forrása. Ezért fontos megtanulunk tudatosítani ezen energia ébredését, jelenlétét lényünkben valamint átalakítását más típusú, kifinomultabb energiákká. Ez lehetővé teszi, hogy szexuális energiánkat uralva és átalakítva kifejlesszük lényünk magasabb szintjeit, mint amilyen az érzelmi, értelmi és szellemi szint. Hogyan lehetséges ez? Úgy, hogy kövessük a Tantra Yoga tanítását és betartsuk a legfontosabb feltételeket ahhoz, hogy szeretkezésünk szellemivé váljon.
Befejezésül Rajnes sorait idézhetjük, melyek mintegy röviden összefoglalják a Tantra Jóga szellemében egy párkapcsolat lényegét:


„Mikor szerelmes vagy felejtsd el teljesen Énedet: amikor szeretsz válj szeretetté, mikor ölelsz válj öleléssé, mikor csókolsz ne a csókot adó vagy kapó, hanem maga a csók legyél. Olyan mélyen válj részévé a szerelmi aktusnak, hogy ne a cselekvő, hanem a teljesen feloldódó légy.
Ha nem tudsz elmerülni a szerelemben, hogy akarsz más cselekvésedben elmélyülni, feloldódni?
A szeretet a legnagyszerűbb módja az Ego (egyéni Én) feloldásának. Oldódj fel a szeretetben, olyannyira felejtsd el magadat, hogy azt mondhasd: Nem vagyok többé, csak a szeretet létezik. A szerelem hirtelen megváltoztatja a dimenziókat, lehetővé teszi, hogy az időn kívül kerüljél és az Örökkévalóval kerüljél szembe. Így a szerelem megélése egy mély meditációhoz vezethet. A szerelem a legtermészetesebb ajtó, amelyen át felemelkedhetsz a fizikai síkból a szellemibe.


A szexualitás révén mozgósítod lényed egyik leghatalmasabb energiáját, a szexuális energiát, amit nem kell elfojtani, hanem hagyni áramolni egész lényünkben és átalakítani szeretetté. Amikor szexuális kapcsolatod van, partnered csak eszközzé válik, ha szexuális érzéseidet nem alakítod át szeretetté. Tantrikus szexuális kapcsolatban egymást segítitek belemerülni a szeretet világába, egyesültök egy mély átélésben.


A szex nem maradhat szex, szeretetté kell alakítani. És a szeretet sem maradhat szeretet, fénnyé kell alakítani, meditatív élménnyé, az utolsó, a végső misztikus csúcsá. Hogyan lehetséges mindez? Légy az aktus és felejtsd el az aktus végrehajtóját. Mikor te magad már nem létezel, akkor egy végső forrás, áramlat kezeiben vagy, a szeretetében. Nem Te vagy szerelmes, hanem a szerelem elárasztott, kitöltött, miközben Te eltűntél. Egyszerűen egy folyamatosan áramló végtelen energiává váltál, mely a Mindenhatóhoz repít.”



,,A legnemesebb és legfelemelőbb gyönyör az a végtelen gyönyör, amelyet akkor élünk meg, amikor megtapasztaljuk a tökéletes szexuális kontinencián alapuló szerelmi egybeolvadást. Ezen eufórikus állapotok – amelyek csak kevesek számára vannak fenntartva – többnyire olyan nők számára érhetők el könnyűszerrel, akik beavatást kaptak a szexuális kontinencia művészetébe. Egy ilyen rendkívüli szerelmi egybeolvadásban tudatunk kitágul a végesből a végtelenbe, és lényünkben fokozatosan felébred a természet rejtélyeit megértő, kimondhatatlan öröm, amely egy bizonyos ponton Istent a maga teljes nagyságában tárja fel. Ily módon egy másik nézőpontból fedezzük fel a bibliai parancsolat rejtélyes jelentését, hogy «ne légy féktelen (kicsapongó)», mert az önként vállalt önfegyelem a szexuális kontinenciában alapvetően mindig egy szerelmi egybeolvadás, amely teljes ellenőrzéssel valósul meg.”


Ez az erotikus forradalom mélységeiben fogja átalakítani a nemek közötti szerelmi kapcsolatokat. Ebben a nők játszanak majd alapvető fontosságú szerepet, mert azzal a természetükből adódó képességgel vannak megáldva, hogy könnyűszerrel alkalmazzák a gyakorlatban «a szexuális kontinencia önfegyelmét».


Így válik bizonyossá az, hogy a nő az emberiség jövője. A férfi a szükségszerűen mélyen átalakító önfegyelmének felfedezése során meglepődve talál rá a felgyorsult fejlődés és spirituális kiteljesedés útjára. Így az egymást szerető párok számára a szerelmi játék a boldogság forrásává válik, valamint Isten felfedezésének tökéletesen természetes és kellemes módjává. A szexuális kontinencia kapcsán a kölcsönös szereteten alapuló erotika tulajdonképpen úgy mutatkozik meg, mint egy leírhatatlan kiterjedés a végesből a végtelenbe.”


[Idézet Gregorian Bivolaru „A szerelem tantrikus ösvénye” című könyvéből]
Forrás: T.Fesztival

 

 

 

 

Please reload

November 24, 2017

September 28, 2017

September 15, 2017

May 19, 2016

February 9, 2016

October 10, 2015

Please reload

© 2023 by Ballet Academy. Proudly created with Wix.com

  • facebook-square
  • Twitter Square
  • vimeo-square
This site was designed with the
.com
website builder. Create your website today.
Start Now